| ||||||
Nem hallottam még senkitől, hogy nem vágyik Franciaországba. Azt még kevésbé, hogy miután hazajött, ne szuperlatívuszokban mesélt volna. Én sem teszek most másképp. S nem azért, mert olyan nagyon szeretek felsorakozni bárki mögé, hanem mert elképesztően rabul ejt minden alkalommal a táj, az emberek, de leginkább az, ahogy a franciák tudnak élni. Rögtön hallom: persze, annyi pénzből itt is remekül ellennénk, de ez a megközelítés több sebből vérzik.
Lent délen, meseszép…
Valóban minden nagyjából kétszer annyiba kerül, mint itthon. Vagy mégsem. Ha figyelembe vesszük, milyen minőséget találunk, rögtön leállunk a számolgatással. Erre egyetlen példa: egy háromgombócos fagylalt 4 euro, vagyis 1200 forint. Itthon egy jobb minőséget nyújtó cukrászdában ez 750-870 forint. Csakhogy a minőség megint. A mangófagyi tényleg mangóból volt… Folytassam?
Lent délen, meseszép…
Valóban minden nagyjából kétszer annyiba kerül, mint itthon. Vagy mégsem. Ha figyelembe vesszük, milyen minőséget találunk, rögtön leállunk a számolgatással. Erre egyetlen példa: egy háromgombócos fagylalt 4 euro, vagyis 1200 forint. Itthon egy jobb minőséget nyújtó cukrászdában ez 750-870 forint. Csakhogy a minőség megint. A mangófagyi tényleg mangóból volt… Folytassam?
