Az élni és élni hagyni szép példája a Cachoeira da Velha (Rio Novo, Jalapão, Brazília). Ez a brazíliai vízesés udvariasan kikerüli a mederben megkapaszkodott fát, és azután ugrik „fejest” a mélybe.
A zuhatag egyébként mintegy száz méter szélességben patkó alakban hull alá a 15 méteres mélységbe.
A legenda szerint a név eredete szellem. Egy nő, aki még sok évig élt a vízesés mellett és órákon át ült a sziklákon, és nézte a fehér habot képez az a víz ereje. Azt mondják, így csatlakozik a helyén, amikor meghalt, lelke tovább vándorol a régióban, mindig közel van a vízesés. Ezért a hívják régi vízesésnek.
